A légikisasszony ide-oda lapozott a légi menetrendben.A kisujjában volt az egész, csak a biztonság kedvéért nézett utána. - Van egy szép gép, mely Bécsből indul, és 16.10-kor érkezik Rómába. - Ez fog a kifutópályán fölrobbanni? - Hát bizony - mondta a légikisasszony. - Más baj is van - jegyezte meg az utas. - Mire beérek a városba, zárva lesznek az összes hivatalok. - Hát akkor ne Bécsben, hanem Prágában tessék átszállni.Ez a járat már háromnegyed egykor Rómában van. - Ez már jobban hangzik - állapította meg az utas. - Viszont Prágában három órát kell a csatlakozásra várni. - Megéri - mondta az utas. - A bécsi géppel ugyanis elvesztek egy napot. - Akkor jobb lesz a prágai géppel menni.Sajnos, ennek reggel hétkor van az indulása. - Nem ideális - mondta az utas. - Ha tudom, hogy korán kell fölkelnem, le se hunyom éjszaka a szemem. - Eszerint ön mindenképpen elveszít egy napot? - mosolygott rá a légikisasszony. - Akkor hát melyik géppel parancsol utazni? - Talán mégis inkább a prágaival - mondta az utas. - Majd beveszek este egy erős altatót. - Remélem, tudja - kérdezte a légikisasszony -, hogy ezzel a géppel is van egy kis bibi? - Én csak azt hallottam, hogy az Alpesekben szétzúzódik egy sziklán.Vagy ez nem az? - De igen.Ízzé-porrá megy széjjel - mondta a légikisasszony, s átnyújtva a jegyet, gépiesen hozzátette: - Jó utat.