- Egy kripta különben sem olcsó - közölte a tisztviselő. - A legkevésbé a főútvonalon. - Nem kell neki a főútvonalon lenni - mondta az érdeklődő. - Az a fontos, hogy betonozva legyen. - Betonozva? - hökkent meg a tisztviselő. - Szokatlan, kérem.De azért lehet. Félretette a gépelt árjegyzéket.Egy blokklapon gyors számvetést csinált; a betonozott kriptának, sírkő nélkül, a mellékútvonalon is elég borsos volt az ára.Az érdeklődő azonban kijelentette, hogy nem baj. Rágta a körmét.Gondolkozott. - Továbbá - mondta -, kell bele egy cső. - Miféle cső? - kérdezte a fekete ruhás tisztviselő. - Magam sem tudom.Mint egy kémény.Mint egy kürtő.Mint a hajókon.Vagy amilyen a borospincékben van. A mérnök, akit a tisztviselő odahívott, elég lassú észjárású volt.Kétszer is elmagyaráztatta magának a dolgot, s még utána is csak hümmögött. - Ha szabad megkérdezni - kérdezte -, miből legyen az a cső? - Azt már önöknek kellene tudni - mondta kissé türelmét vesztve az érdeklődő. - Palából jó lesz? - kérdezte a mérnök. - Vagy inkább kitéglázzuk?Vagy legyen egyszerűen valamilyen fém? - Ön mit ajánl? - kérdezte az érdeklődő. - Én semmit sem értek az egészből - mondta a mérnök. - De a legkézenfekvőbb volna a pala. - Legyen pala - mondta az érdeklődő, és mélázva nézte a nehéz felfogású mérnököt. - Továbbá - mondta aztán -, be kellene vezetni a villanyt. - A villanyt? - bámultak rá mind a ketten. - Minek oda villany? - Jó kérdés - mondta bosszúsan az érdeklődő. - Hogy ne legyen sötét.