A kofferem nehéz volt, de azért lecipeltem a Rue des Écoles-ig.Ott fogtam egy taxit. - A Gare de l'Estre - mondtam a sofőrnek. Még volt időm.A vasútnál rossz lett volna várni. - Én most hazautazom - mondtam a sofőrnek. - Nem iszik velem egy búcsúpoharat? - Nekem csak fél gyomrom van - mondta a sofőr. - Egy pohár fehér bor azért nem árthat. - Tudok egy helyet - mondta a sofőr. Koccintottunk, felhajtottuk a bort.Ő is rendelt egy rundót.Mialatt vártunk, megkérdezte: - Hová utazik? - Budapestre. - Milyen ország az? - Magyarország. - A németek mellett vagy a németek ellen? - A németek mellett. - Nem ideális - mondta. - Egy csöppet sem - mondtam. A tulajdonos odahozta a bort. - A minisztereket kéne kiküldeni a frontra - mondta a sofőr egy kis tűnődés után. - Bizony - mondtam. - Akkor meggondolnák. Fizettünk, elindultunk.A Gare de l'Est lépcsőin ő vitte fel a kofferemet.Aztán kezet nyújtott. - Engem a gyomrom miatt kiszuperáltak - mondta. - Nagy szerencse - mondtam. - Magának nincs valami betegsége? - Nekem nincs. - Nem baj - vigasztalt. - Két hónap alatt megverjük a németeket. - Hát, remélem. - Talán még látjuk egymást egyszer - mondta. - El se bírom hinni - mondtam. - Akkor megint iszunk egy pohárral - mondta. - Azt elhiszem - mondtam. - A viszontlátásra - mondta. - A viszontlátásra.