Szép hazánk visszhangok dolgában sem áll az utolsó helyen.A természetjárók több tucatot tartanak számon.Leghíresebb a tihanyi: róla legendák és költői művek is szólnak.De még nála is érdekesebb a csalános-fülephegyi. Az utóbbiról szóló legkorábbi följegyzés 1827-ből ered, amikor valaki - talán egy vadásztársaság megtréfált tagja - a csalánosi erdészlakból átkiabált a Fülep-hegy sziklafala felé: - Ezt a hónapos retket ki tette a cipőmbe? A tihanyi visszhang még fénykorában is csak tíz szótagot vert vissza.És ez tizennégy! Azóta közel másfél évszázad múlt el.Sokan megfordultak a csalánosi erdészlak körül; boldog szerelmesek, kóbor katonaszökevények, gombaszedő lányok, a törvény elől menekülő bűnösök, üdülővendégek.És mindenfélét odakiabáltak a Fülep-hegynek.Példának okáért: - Itt vagyunk ketten, Ferenc és Katalin! Vagy: - Megdögleni se hagyják már az embert! Vagy pedig: - Richter Elemér, három kutya, hat egér! Voltak, akik káromkodtak; megint mások irgalomért fohászkodtak, vagy csak artikulálatlanul fölkukorékoltak, mert a nagy erdőségekben az embernek kukorékolhatnékja lesz. A tihanyi visszhangot elrontották az építkezések, de a csalános-fülephegyi ma is kifogástalanul működik.Csak az a furcsa, hogy bárki jön, és bármit kiabál, mindig ezt válaszolja: - Ezt a hónapos retket ki tette a cipőmbe? Mást nem tud mondani.