A Kálvin téren egy autóbusz nekirohant egy fának.Hirtelen az egész városban megálltak az összes villamosok.Minden megállt, még a kisvasút is a játéküzlet kirakatában.Csönd lett.Később még felzörgött valami, de csak egy újságpapírt söpört magával a szél.Aztán nekisodorta egy falnak, és még nagyobb lett a csönd. Nyolc perccel az atombomba robbanása után kialudt a villany, rögtön utána a rádióban lejárt az utolsó gramofonlemez.Egy óra múlva szörcsögni kezdtek a csapok, aztán nem folyt több víz.A lomb is száraz lett, akár a bádog.A szemafor szabad utat jelzett, de az utolsó bécsi gyors már nem futott be a pályaudvarra.Mozdonya kazánjában reggelre kihűlt a víz. Egy hónap alatt elgyomosodtak a parkok, zab nőtt a gyermekjátszóterek homokozóiban; ezalatt a söntések polcain is beszáradtak az étvágygerjesztő italok.Minden élelmiszert, az összes bőrdíszműárut és a könyvtári könyveket megették az egerek.Az egér roppant szapora állat; ötször is lefial egy esztendőben.Nem sok idő múlva úgy ellepték az utcákat, mint valami bársonyos, iszapszerűen hömpölygő kövezet. Birtokba vették a lakásokat, a lakásokban az ágyakat, a színházakban a zsöllyéket.Bejutottak az Operába is, ahol a Traviata került színre utoljára.Amikor az utolsó hegedűn átrágták az utolsó húrt, annak pendülése volt Budapest búcsúszava. De már másnap, az Operával épp átellenben, egy romház kövein megjelent egy cédula:
"Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné."